A szeretetből mondott szavak is tudnak mélyen fájni, főleg akkor, ha a gyereked már felnőtt, és saját életet él. Ezek a látszólag ártalatlan mondatok távolságot teremtenek, bűntudatot keltenek vagy egyszerűen elhallgattatják őt. Íme a 8 leggyakoribb, amitől minden szülő jobb, ha tartózkodik.
„Bezzeg én megmondtam, hallgatnod kellett volna rám”
Ez nem segítség, hanem „én mindig jobban tudom” üzenet. A felnőtt gyerekednek nem igazolásra, hanem támogatásra van szüksége – még akkor is, ha hibázott.
„Mikor lesz már unokám?”
Ez a kérdés nyomást jelent, bűntudatot kelt, és teljesen figyelmen kívül hagyja az ő életük ritmusát, terveit vagy esetleg fájdalmát. Ha kíváncsi vagy, kérdezd inkább: „Mik a terveitek mostanában?” – és hallgasd meg a válaszát.
„Csalódtam benned”
Ez a négy szó azonnal falat húz köztetek. Soha ne a személyt minősítsd, csak a konkrét helyzetet beszéld meg – „ebben a döntésben nem értek veled egyet, de téged továbbra is szeretlek”.
„Már nem vagy gyerekkorban ahhoz…”
Nincs „túl késő” vagy „túl öreg” álmokhoz, váltáshoz, újrakezdéshez. Ha azt akarod, hogy merjen nagyot álmodni, ne te legyél az, aki korlátozza.
Az összehasonlítás a felnőttkorban is ugyanúgy fáj, mint gyerekkorban. Minden gyereked más – ünnepeld azt, aki, ne azt, akivé szerinted „lehetett volna”.
„Mindent feláldoztam érted”
A szeretet nem számla. Ha állandóan emlékezteted a „sacrifices”-re, bűntudatot és távolságot teremtesz – nem hálát.
„Ne legyél ennyire érzékeny”
Ez nem segít, hanem elbagatellizálja az érzéseit. A felnőtt gyerekednek is joga van sírni, dühösnek lenni vagy szomorúnak – fogadd el, és legyél mellette.
„Nem az én dolgom, de…”
Ez a klasszikus burkolt kritika. Ha tényleg nem a te dolgod, akkor ne is mondd. Ha mégis fontos, mondd nyíltan és szeretettel – vagy hallgass.
A felnőtt gyerekeddel való kapcsolat nem hatalmi viszony többé – egyenrangú, kölcsönös tiszteleten alapuló barátság. A szavaknak erejük van: választhatod, hogy építesz velük hidat, vagy falat. A legtöbben a hidat akarjuk.
