Képzeld el a Csendes-óceán végtelen kékjét, 1700 kilométerre Tokiótól délre. Semmi más, csak víz… és egy alig pár négyzetméteres korallszirt, ami a vízszint felett alig látszik ki. Ez az Okinotorishima. Egy szikla, ami kisebb, mint egy átlagos magyar kert, mégis milliárdokat ér – és miatt lehet a következő nagy tengeri vita.
Miért érdemes egy szikláért milliárdokat költeni?
A válasz egyszerű: akié az „sziget”, azé a körülötte lévő 200 tengeri mérföld (kb. 740 000 km²) kizárólagos gazdasági övezet. Ebben az övezetben csak ő halászhat, bányászhat, kutathat – senki más. Ha Okinotorishima „szikla”, akkor Japán nem kap semmit. Ha „sziget”, akkor egy területet kap, ami nagyjából Németország + Franciaország + Spanyolország együttvéve.
És ebben a térségben nem csak halak vannak: a tengerfenéken polimetallikus gumók fekszenek – mangán, kobalt, nikkel, ritkaföldfémek, amik nélkül nincs elektromos autó, nincs akkumulátor, nincs zöld átmenet.
Hogyan csinált Japán „szigetet” egy sziklából?
Az 1980-as évektől kezdve Japán betonkarikákat, hullámtörőket, mesterséges platformokat épített, hogy a szirt ne merüljön el teljesen. Milliárdokat költöttek rá, mert ha eltűnik, az egész gazdasági övezet elúszik. Kína és Dél-Korea szerint ez csalás: „ez nem sziget, ez egy betonozott szikla, amin ember nem tud élni”. Japán szerint: „de most már tud, mert mi megépítettük a feltételeket”.
Miért érdekel ez téged is?
Mert a következő évtizedekben a világ ritkaföldfém- és kobaltigénye az egekbe szökik. Akié ez a térség, az diktálja az árakat. És ha egyszer kitör a vita, az nem csak diplomáciai sértődés lesz – hanem valódi tengeri konfliktus, ami az egész világ ellátási láncát érinti.
Egy apró szikla a semmi közepén, amiért milliárdokat költenek, és ami miatt két nagyhatalom szinte háborúzik. Ez a 21. század új aranyláza – csak a tenger alatt van.
Te tudtad, hogy egy szikla miatt lehet ekkora vita? Írd meg kommentben, szerinted Japánnak igaza van-e, vagy ez sima trükk?
