A kutya nem csak társ. Hanem élő antidepresszáns, pánikgátló és szociális mentőöv – ezt már a tudomány is bebizonyította, nem csak a kutyások érzik.
A világon egyre több pszichiáter és pszichológus ír fel „kutyát” gyógyszer helyett, mert a négylábúak olyan fóbia ellen is működnek, amikre elsőre senki nem gondolná.
A tériszony (agorafóbia) Aki nem mer kilépni a lakásból, mert fél a nyílt terektől, tömegtől, busztól, annak a kutya egyszerre indok és kapaszkodó. „Mert a kutyának sétálni kell” – és máris kint van az ember. A figyelem átirányul a pánikról a pórázra, a szagról, a labdáról – és lépésről lépésre visszajön a világ.
Szociális fóbia Aki retteg idegenektől, annak a kutya igazi jégtörő. Az emberek nem hozzád beszélnek először, hanem hozzá: „jaj de aranyos, szabad?” Így a beszélgetés kockázatmentes, te csak mosolyogsz, a kutya pedig dolgozik helyetted. 10 perc park, és már gyakoroltad a társalgást – fájdalommentesen.
Magányfóbia (monofóbia) Aki nem bír egyedül lenni, annak a kutya 24 órás társaság, aki sosem mondja, hogy „most nincs időm”. Ott fekszik az ágy mellett, vár, ha sírsz, és melegszik a lábadhoz. Az üresség érzése eltűnik.
Csíraundor (mizofóbia) Aki óránként fertőtlenít, annak a kutya természetes „szennyeződés-terápia”. Behozza a piszkit, a nedves mancsot, a füvet – és az immunrendszer meg a lélek is rájön: a világ nem steril, és mégis lehet élni benne.
Zárt tér félelem (klaustrofóbia) Lift, repülő, kicsi szoba – a kutya ölelése azonnal csökkenti a kortizolt. Sok légitársaság már enged be terapeutakutyát a kabinba, csak egy igazolás kell. Egy 5 perces liftút simogatással már nem rémálom.
A kutya nem csak „segít”. Átírja az agyad. Új szokásokat, új rutinokat, új neurális kapcsolatokat hoz létre – és eközben csendben meggyógyít olyan dolgokból, amikről évekig pszichológushoz jártál.
Mert néha a legjobb terápia nem a kanapé, hanem egy hideg orr és egy meleg szőrös oldal.
