Amikor a város egyszerre korcsolyapályává és csúszdává változik, a legtöbben csak imádkoznak, hogy ne essenek el. Pedig nem kell szerencse, elég négy egyszerű szabály, amit a mentősök és a traumatológusok évek óta mantráznak.
Először is a cipő. Felejtsd el a lapos talpú divatcsizmát és a tűsarkút is, jégen ezek egyenes út a sürgősségire. A legjobb választás a vastag, mélyen barázdált, vegyes mintázatú gumi talp, lehetőleg 2–4 cm-es stabil sarokkal vagy platformmal. Ha nagyon csúszik minden, 1500 forintért már kapsz felcsatolható jégcsákányt, ami olyan, mintha szöges cipőben járnál, csak kényelmesen.
Másodszor a járás. Pingvinjárás, és nem viccelek. Kis lépések, enyhén behajlított térd, egész talppal földet érsz egyszerre, és lassítasz legalább harminc százalékkal. A sietség a legnagyobb ellenség, mert ahogy gyorsítasz, a testsúlyod előre kerül, és már repülsz is. Nézz a lábad elé három-négy méterrel, ne a telefonba, az majd később is ráér.
Negyedszer, és ez a legfontosabb: ha már érzed, hogy megy, ne próbálj hősködni. Azonnal guggolj le pár centit, így kisebb magasságból esel, próbálj az oldaladra vagy a fenekedre érkezni, húzd be az álladat, és semmiképpen ne támaszd ki egyenes karral, az tuti csuklótörés. Lazíts, a merev test sokkal könnyebben sérül.
A mentősök szerint a legtöbb baleset reggel 7 és 9, valamint délután 4 és 6 között történik, és a legveszélyesebbek a fedett bejáratok, ahol „fekete jeget” nem is látsz. Ha idősebb rokonod van, adj neki jégmacskát vagy hegyes botot, ha egyedül vagy, tartsd kéznél telefont.
A jégen nem az a kérdés, hogy elesel-e valaha, hanem hogy hogyan teszed. Ezzel a négy szabállyal a legtöbb esést elkerülöd, a maradékot pedig úgy megúszod, hogy másnap már csak röhögni fogsz rajta.
Maradj talpon, és ha mégsem, legalább okosan ess.
