2025 nyarán még úgy tűnt, a Labubu örökké velünk marad: a kis rózsaszín-démoni nyuszi-szerű lények ott lógtak minden táskán, repülőtéren, kávézóban, TikTokon. A Pop Mart részvényei az egekben, a másodpiac 200 dollárig hajtotta az árakat, a fél világ vakon gyűjtötte őket. Aztán beköszöntött az ősz, és egyik napról a másikra eltűntek. Senki nem posztolt róluk, a boltokban maradtak a dobozok, a Pop Mart 35%-ot zuhant. Ez nem kudarc. Ez volt az első tökéletesen dokumentált halála egy teljesen új kultúrának.
A Labubu nem „meghalt”, csak végigment a mai internet életciklusán, amit már nem hetekben, hanem napokban mérünk. Furcsa + limitált + TikTok-algoritmus = robbanás. Két hét alatt világméretű őrület, öt hét alatt teljes kiégés. Ez már nem az a világ, ahol egy Gangnam Style vagy egy Pokémon GO hónapokig-évekig uralkodott. Ma minden trend egy eldobható tűzijáték: szép, hangos, gyors, és azonnal sötét lesz utána.
Az igazi fordulat az, hogy megszűnt a „közös kultúra”. Régen mindenki ugyanazt a dalt hallgatta, ugyanazt a játékot nyomta, ugyanazt a táncot járta. Ma ez lehetetlen. Az algoritmusok szétaprították a közönséget millió mikroközösségre, és minden közösségnek megvan a saját kis mániája: valaki Labubut gyűjt, valaki dubaji pisztáciás csokit eszik, valaki egy random brit énekest hallgat loopban, valaki holdfény-jégkrémet készít. Ezek nem külön élnek, hanem átfolyik egyik a másikba, mint egy végtelen kulturális turmix. A végeredmény egy kaotikus, fraktális leves, ahol semmi nem tart sokáig, de minden nagyon intenzív.
A Pop Mart nem vesztett, csak tökéletesen alkalmazkodott. A régi világban egy cég azt akarta, hogy egy termék 5-10 évig jól menjen. A mai világban már azt ünneplik, ha 5 hétig a csúcson van. A Labubu többet adott el két hónap alatt, mint sok játék tíz év alatt, aztán átadta a stafétabotot a következőnek. Ez nem bukás, hanem tökéletesen végrehajtott sprint.
És itt a legszebb: a kultúra most gyorsabb, őrültebb és gyorsabban hal meg, mint valaha, de közben soha nem volt ennyire demokratikus és változatos. Mindenkinek lehet 15 perce, minden hülyeségből lehet globális jelenség, és senkinek nem kell évekig várnia, hogy „bejöjjön”.
A Labubu nem tűnt el igazán. Csak átalakult mémmé, nosztalgiává, emlékké, és már készíti a helyet a következő őrületnek, amit jövő héten fogjuk imádni, és jövő hónapban elfelejteni.
Üdv az új világban, ahol minden villanásnyi, de minden villanás számít.
