Egy átlagos városi galamb sétál a járdán, hátán apró fekete doboz, fejéből vékony antenna áll ki. Senki nem ijed meg. Pedig ez már nem sima madár: ez a PJN-1, a világ első sorozatgyártásra kész biológiai drónja.
Hogyan lesz egy galambból irányítható kiborg?
Az állatorvosok néhány perc alatt beültetik a mikroszkopikus elektródákat a galamb agyának mozgás- és irányközpontjába. A hátára erősített, alig 6 grammos „hátizsák” tartalmazza a vezérlőchipet, a GPS-t és egy vékony napelemet, ami folyamatosan tölti az akksit. A madár nem kap parancsot – egyszerűen „meggyőződik” róla, hogy saját akaratából akar pontosan arra repülni, amerre a feladat szól. Kiképzés? Nulla. Agyi stimuláció? Maximálisan célzott és fájdalommentes.
Miért jobb egy élő drón, mint a műanyag?
- Repül 1000 km-t egy nap alatt, ha kell
- Nem merül le és nem zuhan le senkire
- Képes leszállni, pihenni, enni, majd folytatni
- Átrepül ott is, ahol a hagyományos drónokat azonnal lelőnék vagy zavarják
- Tollazata tökéletes álca a városban
Mire használják már most?
Városi megfigyelés (automatikus arcelmosás, természetesen), keresési-mentési akciók nehezen elérhető helyeken, szennyezés- és katasztrófa-monitoring. A fejlesztők szerint 2026-tól már varjak, sirályok és albatroszok is csatlakozhatnak a flottához – nagyobb teherbírás, hosszabb távok, speciális területek.
És a madár hogy van ezzel az egésszel?
A beavatkozás nem befolyásolja az élettartamot, a galamb ugyanúgy él, párzik, alszik – csak éppen néha „önként” repül oda, ahová a rendszer kéri. Etikai viták persze dúlnak, de a fejlesztők állítják: ez a legkíméletesebb megoldás a városi felderítésre.
A jövő drónja tehát nem zúg és nem villog. Csendben ereszkedik a párkányra, körbenéz, és már repül is tovább – pontosan oda, ahová mondták neki.
