500 km/h. Ez már nem gyorsaság. Ez háború a fizika ellen.
A Bugatti Chiron Super Sport 490-et ment, a Koenigsegg Jesko Absolut 531-et simított papíron, a SSC Tuatara 508-at valóságban – és ennyi. Több autó nincs a bolygón, ami átlépte ezt a határt. Pedig milliárdok mennek a fejlesztésbe. Miért ilyen pokoli nehéz?
1. A levegő fal lesz
300 km/h fölött az ellenállás nem lineárisan, hanem a sebesség négyzetén nő. 400-ról 500-ra ugrani nem +25% erő kell, hanem közel 2-szer annyi. A levegő már nem „csúszik” az autón, hanem úgy csapódik, mint egy betonfal. Egy 5 km/h-s oldalszél elég, hogy az autó felrepüljön, mint egy repülő.
2. A gumik szó szerint szétszakadhatnak
500 km/h-nál egy 22 colos kerék 2500–2700 fordulat/perc sebességgel pörög. A centrifugális erő olyan, mintha egy teherautó lógna a futófelületen. Ezért minden rekordgumi külön röntgenen megy át, kevlarral és szénszállal erősítik – és akkor is csak egyszer használható.
2000+ lóerő, 8000–9000 fordulat, a dugattyúk 25–30 métert tesznek meg másodpercenként. Ez már nem autóipari, hanem repülőgép-hajtómű szintű igénybevétel. Egy pici gyenge láncszem és az egész blokk szétcsapódik.
4. Nincs hely a Földön
A világ leghosszabb egyenes tesztpályája a Kennedy Űrközpont 8 km-es leszálló sávja. 500 km/h-nál az autó egy másodperc alatt 139 métert tesz meg. Féktáv 1,5–2 km, tehát ha valami rosszul sül el, egyszerűen nincs hova menekülni.
5. A végső akadály: a „láthatatlan fal”
400 és 500 között van egy pont, ahol az autó már nem gyorsul tovább, bármennyit nyomja a pilóta. A motor üvölt, a gumik sikítanak, de a sebességmérő megáll. Mintha egy láthatatlan kéz fogna vissza.
Ezért van az, hogy a 490-et elérő Chiron után 10 év fejlesztés kellett a +18 km/h-hoz – és még mindig csak ketten-hárman érték el.
500 km/h fölött már nem pénz, nem technika, nem bátorság kérdése. Hanem az, hogy a fizika egyszerűen nem engedi.
