Amint leülök a kanapéra és az egyik kutyám fejét a térdemre hajtom, a többi három azonnal ott terem. Lökdösik egymást, orrukat a kezem alá tuszkolják, és boldog farokcsóválás közepette jelzik: „engem is, most azonnal!” Néha be kell zárnom az ajtót, ha csak egyvalakit akarok végre nyugodtan megsimogatni. De vajon ez valódi féltékenység? Vagy valami egészen más?
A kutya szemszögéből te vagy a legfontosabb erőforrás
A kutyának nem a tál, nem a labda a legdrágább kincs. Hanem te. A kezed, a hangod, a szagod, a tekinteted – ezek jelentik számára a biztonságot és a boldogságot. Amikor egy másik kutya (vagy gyerek, vagy macska) megkapja ezt a „kincset”, a többiekben azonnal megszólal a riasztó: „És nekem marad majd valami?”
Ezért tolakszanak, ezért ugrálnak, ezért próbálnak befurakodni közéd és a „rivális” közé. Nem azért, mert „kevesebbet szereted őket”, hanem mert félnek, hogy kimaradnak valami létfontosságúból.
Van-e a kutyáknál igazi, emberi típusú féltékenység?
Tudományos szempontból nem. A kutyák nem hasonlítgatják magukat: „te őt jobban szereted, mint engem”. Nekik nincs ilyen bonyolult énképük. Amit mi féltékenységnek látunk, az valójában egy érzelmi koktél: izgalom, szorongás, enyhe frusztráció és erős vágy, hogy ők is részesüljenek a figyelemből. Ha ez a vágy nagyon erős, előfordul, hogy morognak a másik kutyára vagy akár a közeledő gyerekre – ez már igazi erőforrás-védelem.
Mitől lesz a lökdösődő tömegből nyugodt, boldog falka?
- Maradj nyugodt Ha te idegesen tolod el az egyiket és rászolsz a másikra, a kutyák azonnal átveszik a stresszt, és a káosz csak nő.
- Legyen rituálé Hívd néven az egyiket, simogasd meg 10-15 másodpercig, majd szépen küldd el. Utána jöhet a következő. Pár nap után már maguktól sorban állnak és várnak, mert tudják: mindenkire sor kerül.
- Jutalmazd a türelmet Amíg az egyik kapja a simogatást, a többieknek csendben adj egy jutalomfalatot vagy dicsérd meg, ha nyugodtan ülnek. Hamar megtanulják: „ha a másik van soron, nekem is jó dolgom van”.
- Soha ne büntesd a közeledésért Ha eltolod vagy rászolsz, mert „túl sokan vagytok”, azt tanulja meg, hogy a közeledés veszélyes. Ehelyett finoman tereld arrébb, add ki a „várj” vagy „helyedre” parancsot, majd 5 másodperccel később mégis foglalkozz vele.
Mi történik, ha jól csinálod?
A tolakodó, nyüszítő csapatból egyszer csak nyugodt, elégedett falka lesz. Egymás mellett fekszenek, boldogan sóhajtoznak, és tudják: a gazdi keze mindenkinek jut, csak sorrend van. A farokcsóválás nem szűnik meg – csak békésebbé és kiegyensúlyozottabbá válik.
És igen, néha még mindig becsukom az ajtót
Hadd legyen egy kis exkluzív simogatás csak az enyém és az éppen soron lévő kutyáé. A többiek odakint izgatottan kaparásznak, és amikor végre kinyitom az ajtót, boldog orkánként robbannak be. És én ilyenkor mindig elmosolyodom: ilyen őszintén, ilyen gyermeki lelkesedéssel szeretni csak egy kutya tud.
Mert akár féltékenységnek hívjuk, akár erőforrás-védelemnek – a lényeg ugyanaz: imádnak minket, és minden percet velünk akarnak tölteni. És talán éppen ez a legszebb érzés a világon.
