A férfiak nem sírnak, nem panaszkodnak, csak csendben eltávolodnak. És sokszor éppen három ártatlannak tűnő mondat miatt.
„Te SOHA semmit nem tudsz normálisan megcsinálni” Ez nem kritika, hanem teljes leértékelés. A „soha”, „mindig”, „semmit” szavakkal nem egy hibát emelsz ki, hanem az egész ember értékét nullázod le. A férfi agya ezt úgy fordítja le: „én értéktelen vagyok mellette”. Előbb-utóbb el is hiszi, és vagy depressziós lesz, vagy máshol keresi azt a nőt, aki képes látni benne a férfit. Helyette mondd: „Most nagyon egyedül érzem magam, amikor ilyen későn érsz haza. Féltem, és hiányzol.”
„Válassz: vagy én, vagy a haverok/anyád/játék/sör” Az ultimátum a leggyorsabb út a szakításhoz. A férfi nem választani akar, hanem tartozni valahová. Ha választásra kényszeríted, a büszkesége miatt szinte biztos, hogy NEM téged fog választani – még akkor sem, ha igazából téged szeret. Helyette: „Amikor ennyit vagy távol, olyan, mintha nem is lennénk együtt. Nagyon hiányzik, hogy csak ketten legyünk.”
„A szomszéd Pistinek új autója van, a kollégám férje elvitte a feleségét Maldív-szigetekre, te meg…” Ez a mondat nem kérés, hanem arculcsapás. A férfi nem ostobább a többinél, csak te most élőben közlöd vele, hogy ő nem elég jó. A reakciója vagy düh, vagy csendben való eltávolodás lesz – mindkettő halálos a szerelemre. Helyette: „Annyira boldoggá tenne, ha egyszer csak meglepnél valamivel. Bármivel, amit te választottál nekem.”
A férfi nem attól hagyja abba a szeretést, hogy megöregszel vagy meghízol. Hanem attól, hogy lassan elhiszi: vele valami alapvetően nincs rendben. És ha ezt te mondod ki neki újra meg újra, előbb-utóbb el is hiszi.
Három mondat, amitől a szerelem csendben meghal. Ha még szereted, egyszerűen ne mondd ki őket. Soha.
